Irka Cafe-blog

Valahol, és valamikor olvastam ezt a kis írást. Nem túl bonyolult, de elgondolkodtató.   Üzletember ellátogatott egy gyönyörű szigetre, ahol felfigyelt a naphosszat csak heverésző, napozgató bennszülöttre. – Miért nem csinálsz semmit? Csak itt fekszel, és napozol egyfolytában. – Mit kellene csinálnom? – kérdezte a bennszülött. – Nézd, mennyi egzotikus gyümölcs van körülötted! Csak le kéne szedned, és… Tovább »

  Nagyításhoz használd a Ctrl + billentyűket     November vége lévén megbolondult az idő, és hét ágra sütött a nap vasárnap. Bejöttünk a városba egy kicsit tekeregni.  Ha már amúgy is itt voltunk, vásároltunk pár könyvet a plázában. Azt is lehet ám, nemcsak mindenféle hiábavalóságot. Na, jól van, azért megnéztük néhány  üzlet kirakatát is…. Tovább »

Kihasználva a hosszú hétvége adta lehetőséget, ellátogattunk Noszvajra. Először, talán harminc éve, a gyerekekkel töltöttünk itt egy hetet,  a megyei tanács szakszervezeti üdülőjében. Legutóbb pedig kilenc évvel ezelőtt jártunk itt  a barátainkkal, ebben a kedves, és gyönyörű fekvésű kicsinyke faluban. Egertől talán tíz kilométerre lévő, és mindössze ezerkilencszáz lelket számláló  településen, ami a Bükk hegység… Tovább »

Pakolgattam a fényképezőgépeket és a kezembe akadt az  évek óta nem használt öreg “Olympus”. Kivettem belőle a memóriakártyát, aztán kíváncsiskodva belenéztem a számítógépen, hogy mi van rajta. Nos, néhány évvel ezelőtti ,Szlovéniában készült fotók. Az egyik képnél elidőztem egy darabig.  Aztán ez lett belőle …    ... Tovább »

Örömmel olvasom a “Sokszínű Vidék”  mai számát, miszerint :  “Előkerült az Eger-patak büszkesége”  Nos, had büszkélkedjek a városunk Székesfehérvár nevében , hogy nálunk is van ezekből a gyönyörű madarakból. Tavaly óta itt telelnek a Bányatónál. Ezeket a fotókat 2015 február hónapban készítettem róluk. Akkor két pár volt itt. Remélhetőleg azóta többen lettek .  Ők a… Tovább »

Kicsi a betű? Ctrl + Van az úgy, hogy az embernek hirtelen elege lesz sok mindenből. Néha a környezetéből, néha az emberekből, de olyan is előfordulhat, hogy egyszerre mindkettőből. Ma ilyen volt. Magamhoz vettem a fényképezőgépem, aztán a feleségemmel beültünk az autóba, és hirtelen felindulásból elmentünk egyet tekeregni. Nem készülődtünk rá, és nem is öltöztünk… Tovább »

15.(Csak mesélek kötetből) Egy sárga színű, keményre taposott, agyagos gyalogút futott a nádasban. Olyan, mintha   egy folyosó lenne a hatalmasra nőtt nádfalak között. Az út, úgy másfél méter széles lehetett. Kétoldalt sűrű nád. Olyan sűrű, hogy csak az eget lehetett látni. Talán tudják, hogy amikor az agyag nedvességet kap, akkor az kegyetlenül csúszik. Megállni rajta… Tovább »

Babucs Zoltánnal még sosem találkoztam személyesen. Hogyhogy mégis ajánlom Őt? Nos,  2015 májusában olvastam egy cikkét. „ Hadifogolysorsok  a második  világégés végén és utána” magyarhirlap.hu –n  http://magyarhirlap.hu/cikk/24328/Hadifogolysorsok_a_masodik_vilageges_vegen_es_utana. Éppen a „Hazádnak rendületlenül” c. könyvem befejezésén dolgoztam, és  nagyon megfogott Zoltánnak ez az írása. Az emberekkel való kapcsolataimban sosem  foglalkoztat  az, hogy ki milyen párttal, vagy formációval… Tovább »

14.(Csak mesélek kötetből )   Nem voltak szobák, csak termek, emeletes vaságyakkal. Egy hosszú, és nehéz asztal két paddal. Az asztal és a padok szürkére festve, vaslábaik keményen álltak az agyonmosott mozaiklap burkolaton. A burkolat fugáiból, ki tudja milyen okból, a cementet már régen kisikálták. A műkő lapok piros és fehér színben, sakktáblaszerűen kerültek lerakásra…. Tovább »

13.(Csak mesélek kötetből)             A sarokház belső udvarán estére, már elcsitult minden gyermeki zaj, ami napközben betöltötte a játszóteret. Csak a csillagok, és a lakásokból kiszűrődő fények vigyázták a szőnyegporoló vasállványát, a mérleghintát, és a homokozót. A sárga murvával frissen felszórt úton és a játszótéren, még érezni lehetett az illatot, amit  gépek… Tovább »