Irka Cafe-blog

13.(Csak mesélek kötetből)             A sarokház belső udvarán estére, már elcsitult minden gyermeki zaj, ami napközben betöltötte a játszóteret. Csak a csillagok, és a lakásokból kiszűrődő fények vigyázták a szőnyegporoló vasállványát, a mérleghintát, és a homokozót. A sárga murvával frissen felszórt úton és a játszótéren, még érezni lehetett az illatot, amit  gépek… Tovább »

12.(Csak mesélek kötetből) Panni néni ápolónő volt a kórházban, a koraszülött és sérült gyermekek osztályán. Százötven centi magas lehetett, és nagyjából ugyanolyan széles. Hosszú szőke haját hol kontyban, hol csak úgy összekötve viselte. Panni néni sosem volt egy filigrán asszony, legalábbis amióta mi ismertük. Valami miatt hízni kezdett, de rettenetesen. Ez nem tett jót neki, mert a… Tovább »

11.(Csak mesélek kötetből) Szállásunk egy öreg, vályogházban volt.  WC  hátul  az udvarban. Deszkaajtajáról a festék már rég lekopott. Az ajtón lévő, nagy műgonddal vágott szív alakú kis szellőzőn inkább csak a zöld színű legyek jártak ki, és be, de a levegő az nemigen talált utat magának. Az udvarban állt még egy ásott kút, kis fatetővel…. Tovább »

10.(Csak mesélek kötetből) Endre jött velem szembe. Gyerekkori barátom, akivel sok zsiványságot vittünk véghez, és akivel a barátságunk igen korán kezdődött. A kórházban együtt ráztuk a kiságyat a fertőző osztályon, olyan sárgán, mintha valami ázsiai népcsoport tagjai lennénk. Felváltva üvöltöttünk  anyáinkért, akiket az ajtó üvegén keresztül láthattunk csak. Telt az idő, és kamaszodtunk már. Minden… Tovább »

9.(Csak mesélek kötetből) Húst nem lehetett kapni minden nap a húsboltban, talán csak havonta egyszer. Néhány szál kolbászféle lógott  a kampókon, amire tán már a legyek is ráuntak. Amúgy nemigen vásárolt ott senki, mióta államosították a Kertscho boltját. Azért továbbra is az öreg hentesnél vette mindenki a húst, de a házánál. Kertscho olyan széle-hossza egyforma… Tovább »

8.(Csak mesélek kötetből) A sperhakni: egy közepes méretű szegből készített, a végén behajlított, és ellapított eszköz, amivel az egyszerűbb zárak kinyithatók. Ez a felismerés vezetett a spájzban őrzött, alig két hete eltett lekvárok megdézsmálásának gondolatához.  Mamának már a befőzésben való aktív közreműködésünk is gyanús volt.  A Barack, a húszliteres nagy lábosban, fakanállal való kevergetés közben, pfhú,… Tovább »

Lehet, hogy mást is érdekel: http://titoktarcsi.blogspot.hu/  Érdemes elolvasni, és egy kis időutazásban részt venni. Olvasom Tar Károly blogját. Olvasás közben felrémlenek bennem a hatvanas, hetvenes, nyolcvanas évek. Egészen a kondukátor pusztulásáig. Volt szerencsém gyerekkoromtól kezdve követni az ország sorsát, benne a magyarság, németség, és svábság küzdelmeit. Most, hogy rábukkantam Tar Károly blogjára, (Tagja a Román, a… Tovább »

7.(Csak mesélek kötetből) Nem is tudom hol kezdjem. Annyi minden kavarog a fejemben. Emlékképek, amelyek újra és újra megszólalnak bennem. Emlékképek, melyek hol sötétek, hol pedig vidámak. Különböző életek és tárgyak, mind-mind a múlt egy darabját idézik fel. Ez a kis történet abból az időből való, amikor még a béke, az BÉKE volt, a nagy… Tovább »

6.(Csak mesélek kötetből) Rendezgettem a fiókban lévő irataimat. Egy nejlonzacskóban vastag, fehér boríték akadt a kezembe. Már el is felejtettem, hogy mi van benne? Na, nézzük! Nyitottam kíváncsian a borítékot. Egy katonaigazolvány, ami először a kezembe akadt. Vékony perlon zsinóron egy fémlapocska „dögcédula” azonosító számokkal.  A képen egy fiatalember, sovány arccal, egyenruhában. Ha szembe jönne… Tovább »

5. (Csak mesélek kötetből) Hosszú ház volt, egymásba nyíló öt szobával. A legnagyobb talán harminc négyzetméter is lehetett. Ott terpeszkedett a hatalmas zongora az egyik sarokban a kicsi, kör alakú fekete forgószékkel. A sötétbarna borjúbőr garnitúra – egy kisebb és egy nagyobb kanapéval – az egyik fal mellett állt. A négy nagy  fotel és a… Tovább »