Irka Cafe-blog

  Ez a történet sem légből kapott, mint ahogy a többi írásom sem. Olyan előfordulhat, hogy nem vagyok teljesen precíz, azért mindig törekszem rá, hogy a valóságot írjam meg.Egy novella, vagy egy karcolat, az nem riport és nem dokumentumértékű írásmű. Mivel rendszeresen fotózok, így véletlenül erről az írásról van fotódokumentumom is. Tehát a történet lényegét… Tovább »

16.(Csak mesélek kötetből)   Emlékszel az első csókra? Én arra gondolok, amikor egy fiú megcsókol egy lányt. Vagy fordítva. Ez ma már nem ennyire egyértelmű, mint annak idején, amikor olyan még rémálmainkban sem fordult elő, hogy esetleg két fiú vagy két lány egymással… Változik a világ! Jó, vagy rossz irányba, azt nem tudom, mert mindenki… Tovább »

Internethasználóként gyakorta beleolvasok kommentekbe. Néha elragadnak az indulatok és olyankor hozzászólok magam is. De csak akkor, ha a hülyeség már olyan fokú, hogy nem tudom visszafogni magam. Legutóbbihoz is majdnem hozzászóltam. Aztán mégsem. Kis hölgy (17 éves.)  „Ez az én kedvenc pidzám” és a fotót mellékelte a közösségi oldalára.  Nekem meg eszembe jutott a „PISA-teszt”… Tovább »

Valahol, és valamikor olvastam ezt a kis írást. Nem túl bonyolult, de elgondolkodtató.   Üzletember ellátogatott egy gyönyörű szigetre, ahol felfigyelt a naphosszat csak heverésző, napozgató bennszülöttre. – Miért nem csinálsz semmit? Csak itt fekszel, és napozol egyfolytában. – Mit kellene csinálnom? – kérdezte a bennszülött. – Nézd, mennyi egzotikus gyümölcs van körülötted! Csak le kéne szedned, és… Tovább »

  Nagyításhoz használd a Ctrl + billentyűket     November vége lévén megbolondult az idő, és hét ágra sütött a nap vasárnap. Bejöttünk a városba egy kicsit tekeregni.  Ha már amúgy is itt voltunk, vásároltunk pár könyvet a plázában. Azt is lehet ám, nemcsak mindenféle hiábavalóságot. Na, jól van, azért megnéztük néhány  üzlet kirakatát is…. Tovább »

Pakolgattam a fényképezőgépeket és a kezembe akadt az  évek óta nem használt öreg “Olympus”. Kivettem belőle a memóriakártyát, aztán kíváncsiskodva belenéztem a számítógépen, hogy mi van rajta. Nos, néhány évvel ezelőtti ,Szlovéniában készült fotók. Az egyik képnél elidőztem egy darabig.  Aztán ez lett belőle …    ... Tovább »

Örömmel olvasom a “Sokszínű Vidék”  mai számát, miszerint :  “Előkerült az Eger-patak büszkesége”  Nos, had büszkélkedjek a városunk Székesfehérvár nevében , hogy nálunk is van ezekből a gyönyörű madarakból. Tavaly óta itt telelnek a Bányatónál. Ezeket a fotókat 2015 február hónapban készítettem róluk. Akkor két pár volt itt. Remélhetőleg azóta többen lettek .  Ők a… Tovább »

Kicsi a betű? Ctrl + Van az úgy, hogy az embernek hirtelen elege lesz sok mindenből. Néha a környezetéből, néha az emberekből, de olyan is előfordulhat, hogy egyszerre mindkettőből. Ma ilyen volt. Magamhoz vettem a fényképezőgépem, aztán a feleségemmel beültünk az autóba, és hirtelen felindulásból elmentünk egyet tekeregni. Nem készülődtünk rá, és nem is öltöztünk… Tovább »

15.(Csak mesélek kötetből) Egy sárga színű, keményre taposott, agyagos gyalogút futott a nádasban. Olyan, mintha   egy folyosó lenne a hatalmasra nőtt nádfalak között. Az út, úgy másfél méter széles lehetett. Kétoldalt sűrű nád. Olyan sűrű, hogy csak az eget lehetett látni. Talán tudják, hogy amikor az agyag nedvességet kap, akkor az kegyetlenül csúszik. Megállni rajta… Tovább »

14.(Csak mesélek kötetből )   Nem voltak szobák, csak termek, emeletes vaságyakkal. Egy hosszú, és nehéz asztal két paddal. Az asztal és a padok szürkére festve, vaslábaik keményen álltak az agyonmosott mozaiklap burkolaton. A burkolat fugáiból, ki tudja milyen okból, a cementet már régen kisikálták. A műkő lapok piros és fehér színben, sakktáblaszerűen kerültek lerakásra…. Tovább »