<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>Irka Cafe-blog</provider_name><provider_url>https://nehrer.cafeblog.hu</provider_url><author_name>György Nehrer</author_name><author_url>https://nehrer.cafeblog.hu/author/nehrer-gywindowslive-com/</author_url><title>A piramis</title><html>&lt;p&gt;Egy-két hete a kezembe akadt néhány olyan tárgy, amik már régen feledésbe merültek. Az egyik egy fotó volt, amit a kilencvenes évek elején készítettem Egyiptomban. Aztán előkerestem a többi fotót is és felidéztem magamban annak a régi utazásnak az emlékeit és a látottakat. Ilyenkor mindig előszedek régi könyveket és tudományos értekezéseket az örök dilemmáról.— vajon hogyan épültek a piramisok? Nos, nem tudom. De, állítólag már megfejtették. A kérdés mindennap felmerül bennem, mert az íróasztalomon van egy sárgarézből készült szépen cizellált méretarányos kis piramisom Egyiptomból, a világ legnagyobb piramisáról. Egy kézművestől vásároltuk. Lehetne akár giccs is, de ez nem az, mert igazán finom kézimunka, ősi motívumok másolatával. Energiát ad. Vagy közvetít?&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&lt;img class=&quot;alignnone  wp-image-2480&quot; src=&quot;https://nehrer.cafeblog.hu/files/2018/09/DSC_3089-300x296.jpg&quot; alt=&quot;&quot; width=&quot;205&quot; height=&quot;202&quot; /&gt;&lt;img class=&quot;wp-image-2479 alignright&quot; src=&quot;https://nehrer.cafeblog.hu/files/2018/09/DSC_3088-292x300.jpg&quot; alt=&quot;&quot; width=&quot;197&quot; height=&quot;202&quot; /&gt;&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&lt;img class=&quot;alignnone  wp-image-2478&quot; src=&quot;https://nehrer.cafeblog.hu/files/2018/09/DSC_3087-300x297.jpg&quot; alt=&quot;&quot; width=&quot;191&quot; height=&quot;189&quot; /&gt;&lt;img class=&quot;wp-image-2477 alignright&quot; src=&quot;https://nehrer.cafeblog.hu/files/2018/09/DSC_3085-300x289.jpg&quot; alt=&quot;&quot; width=&quot;194&quot; height=&quot;187&quot; /&gt;&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Nem tudom, mindenesetre másoknak nem ártok vele, ha  ilyesmiben hiszek. Amúgy   is akkora felfordulás van a világban, jó, ha van egy fix pont az ember életében.  Van akinek Isten, van akinek a materiális dolgok jelentenek kapaszkodót. Én a kettő között állok félúton. Nem ingadozom, mert mindkét dolgot azonos mértékben képes vagyok elfogadni és tisztelni. De, térjünk vissza a piramisokra. Azoknak bizonyára nem kell magyaráznom, akik már voltak Egyiptomban és látták a gízai piramisokat, hogy milyen érzés több mint két és félmillió köbméternyi építmény lábánál állni, aminek a magassága közel öt darab tízemeletes épület egymás tetején. Ez Khufu (Kheopsz) nagy  piramisa. A legnagyobb, ami valaha épült. A méreteihez csupán annyit, hogy a jelenlegi magyar határ teljes hosszában körbekeríthetnénk az országot,  ötven centi széles  és két méter magas kőfallal és még maradna egy jó nagy  várra való kövünk is. Szóval ez a piramis monumentális.  A kezembe került egy közel tízéves tudományos értekezés, ami számomra valamiért szimpatikusnak tűnt. Már annyiban, hogy az építőmesterséget valamikor gyakorlóként, már hasonló gondolatok megfordultak a fejemben nekem is, bár azok a gondolatok  egyáltalán nem tudományos alapokon nyugodtak, mint az alábbiak.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;A „Múlt&lt;&lt;kor&quot; történelmi magazinból idézek egy érdekes cikket.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt; &lt;strong&gt;Nanotechnológiával készíthették a piramisokat&lt;/strong&gt;&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&lt;em&gt;„Egy nemzetközi kutatócsoport szerint a piramisok 4500 éves mészkőburkolata egyiptológusok és geológusok több nemzedékét is félrevezette, s azt valójában vélhetőleg betonból öntötték ki.&lt;/em&gt;&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&lt;em&gt;A kutatást vezető Michel Barsoum, a Drexel Egyetem Anyagtechnológiai Tanszékének professzora kerámiatechnológiát tanít, illetve új, hőálló anyagok előállításán fáradozik. Michael Carrell pár évvel ezelőtt érdeklődött nála a gízai piramisok építésének rejtélyéről. Carrel szerint ugyanis Joseph Davidovich, a franciaországi St. Quentinben található Geopolimer Intézet igazgatója már két évtizeddel ezelőtt megfejtette a piramisok titkát. Davidovich szerint a piramis köveit mészkő, agyag, mész és víz elegyéből készült betonból készítették. &quot;A beszélgetés ezen pontján kitört belőlem a nevetés&quot; - idézte fel Barsoum. Ha a piramisok anyagát tényleg kiöntötték, azt már valószínűleg bebizonyították volna elektronmikroszkópos vizsgálatokkal. Kiderült azonban, hogy még senki sem próbálta meg. A kétórás vizsgálatnak induló projektből végül öt évig tartó odüsszeia lett, amelyben tanítványom Adrish Ganguly, és franciaországi kollégám, Gilles Hug voltak a segítségemre.&quot; Másfél év kiterjedt pásztázó elektronmikroszkópos (SEM) vizsgálatai és több tesztelés után a kutatócsoport nyilvánosságra hozta az első eredményeket: a belső és külső burkolat összetétele valóban megegyezik a mészkőbetonnal A mészkövet összetartó cement alkotóeleme vagy szilicium-dioxid (kvarc építőkövek) vagy kalciumban és magnéziumban gazdag szilikátásvány volt. A kőzetek víztartalma magas volt, ami szintén nem jellemző a gízai fennsíkon található normál, száraz mészkőre, a külső és belső burkolat cementrésze pedig amorf volt, vagyis az atomok nem szabályosan, ismétlődő sorrendben helyezkedtek el. A hasonló szerkezetű ásványminták pedig ilyen formában sehol nem fordulnak elő a természetben. Nagyon valószínűtlen, hogy az általunk vizsgált külső és belső burkolatok anyagát természetes mészkőtömbökből faragták ki&quot; - mondja Barsoum. A kutatók szilicium-dioxid nyomokat találtak a mintákban, ami szintén azt bizonyítja, hogy a kőtömbök nem természetes mészkőből készültek. &quot;Ironikus, fenséges és alázatot keltő&quot;, hogy ez a 4500 éves mészkő annyira hasonlít az eredetihez, hogy egyiptológusok és geológusok több nemzedékét is félrevezette. Kis túlzással azt mondhatnánk, hogy &quot;az ókori egyiptomiak voltak az első, bár ismeretlen nanotechnológusok&quot;. Barsoum kutatása alapján valószínűbbnek látszik, hogy a piramisok tetején lévő burkolatot betonból öntötték ki, s nem hagyományos módon vonszolták a köveket a csúcsra. Az öntvény arra is magyarázatot ad, miért illeszkednek olyan szorosan egymáshoz a kövek. Továbbra is rejtély marad, hogy voltak képesek az egyiptomiak felemelni a 70 tonnás gránittáblákat a nagy piramis közepéig. &quot;A beton-mészkő e korai formájához használt mész és kovaföld gyakorlatilag mindenütt megtalálható a Földön. A beton-mészkő környezetkímélőbb, mint sok ma használt, modern építőanyag: egyedül a Portland cement készítésekor évente 6 milliárd tonna szén-dioxid kerül a légkörbe. Furcsa, de ezek a 4500 éves kőtömbök nem a múltról szólnak, hanem a jövőről&quot; - összegezte Barsoum a tanulságot.” &lt;/em&gt;Eddig a cikk.  Melynek a tanulsága sem elhanyagolható.&lt;/p&gt;</html><type>rich</type></oembed>