1.0Irka Cafe-bloghttps://nehrer.cafeblog.huGyörgy Nehrerhttps://nehrer.cafeblog.hu/author/nehrer-gywindowslive-com/<div id="id_59c5082fc22668190368986" class="text_exposed_root text_exposed" style="text-align: justify">Erőt vettem magamon, és leültem írni. Nehezemre esik, de talán így mégis könnyebb, mint magamba fojtani a fájdalmat, ami elkerülhetetlen, mert mindenkinek eljön az az idő, amikor valamelyik szeretett hozzátartozóját el kell engednie. El kell kísérni az utolsó útjára.<br />Anyámtól, sokak Manci nénijétől 2017 augusztus 2-án életének kilencvenedik évében, kérésének megfelelően szűk családi <span class="text_exposed_show">körben elbúcsúztunk. Azt hiszem még sokáig nem tudok róla úgy írni, hogy ne szoruljon össze a torkom. 2017 július 23-án úgy ment el, ahogy élt. Emelt fővel, egyenes derékkal, méltósággal. Az utolsó pillanatig tudatánál volt. Előző este még körbejárta a kertet. Mint miden nap, most is leült a foteljába olvasni és keresztrejtvényt fejteni. Hajnalban felébredt, már nem volt jól. Kérte apámat, hogy kísérje ki a teraszra, mert ott hűvösebb van, és jár a levegő. Nem jutottak el a székig… Hogyan él bennem? Gyerekként: Egy gyönyörű fiatal nő, ócska, ütött-kopott kerékpárján három gyerekkel. Fiatalként: ellentmondást nem tűrő kemény asszony. Felnőttként: Jóságos és szerető anya, nagymama, dédmama. Imádta a munkáját. Nyugdíj után is dolgozott, 53 évet töltött el a kereskedelemben. Mindent tudott az üvegekről, a porcelánokról, az órákról, az ékszerekről, a kézműves dolgokról, a népművészetről, képzőművészetekről. Amit nem tudott, azt nem is volt érdemes megjegyezni. Bennünket is arra nevelt, hogy tiszteljük és becsüljük mások munkáját, szeressük a szép dolgokat. Ismerjük fel mi az érték, és mi a silány. Legyen az hímzett terítő, porcelán, üvegkristály, festmény, vagy ember.</span></div> <p><img class="size-medium wp-image-1553 aligncenter" src="https://nehrer.cafeblog.hu/files/2017/09/Anyu12-300x212.jpg" alt="" width="300" height="212" /></p>rich