{"version":"1.0","provider_name":"Irka Cafe-blog","provider_url":"https:\/\/nehrer.cafeblog.hu","author_name":"Gy\u00f6rgy Nehrer","author_url":"https:\/\/nehrer.cafeblog.hu\/author\/nehrer-gywindowslive-com\/","title":"Szerelmem Laura","html":"

\u00a0 \u00a0<\/strong>Amikor az emberfia sok\u00e1ig lakik egy v\u00e1rosban, akkor \u00f3hatatlanul k\u00f6t\u0151dni kezd \u00e9p\u00fcletekhez, szobrokhoz, utc\u00e1khoz, terekhez, templomtornyokhoz, \u00e9s m\u00e9g sok minden m\u00e1shoz. Ha ott is sz\u00fcletik, akkor meg a zsigereibe \u00e9g minden.\u00a0 A v\u00e1ros sz\u00edv\u00e9nek l\u00fcktet\u00e9se, tunyas\u00e1ga, sz\u00e9ps\u00e9ge, tal\u00e1n m\u00e9g a galambpiszokkal bor\u00edtott tet\u0151k is. Valaki m\u00e9g ezek mellett nyitott szemmel \u00e9li az \u00e9let\u00e9t, akkor szinte minden k\u0151h\u00f6z, f\u00e1hoz f\u0171z\u0151dik egy t\u00f6rt\u00e9nete.
N\u00e9ha belen\u00e9zek a r\u00e9gi fot\u00f3imba. Ilyenkor mindig eszembe jut valami, amit tal\u00e1n \u00e9rdemes le\u00edrni. Persze, az vitathat\u00f3, hogy \u00e9rdemes-e? Hiszen ezeket a t\u00f6rt\u00e9neteket nem val\u00f3sz\u00edn\u0171, hogy nagy k\u00f6z\u00e9rdekl\u0151d\u00e9s\u00a0 \u00f6vezi, mert jobb\u00e1ra\u00a0 szem\u00e9lyes dolgokr\u00f3l sz\u00f3lnak. Akkor m\u00e9gis minek \u00edrom le?
Ahogy \u00f6regany\u00e1m mondta ezel\u0151tt \u00f6tven \u00e9ve, \u201enem dobjuk ki, j\u00f3 lesz az m\u00e9g valamire\u201d Nos, ilyen j\u00f3 lesz az m\u00e9g valamire: kicsit \u00f3sdi, kicsit \u00fct\u00f6tt-kopott, n\u00e9ha tragikus, n\u00e9ha komikus hullad\u00e9kokat \u0151rz\u00f6k magamban. Viszont, amikor ezeket t\u00f6rt\u00e9neteket\u00a0 le\u00edrom, akkor lehet\u0151s\u00e9get adok m\u00e1soknak, hogy egy\u00fctt\u00a0 kuk\u00e1zzanak velem a m\u00falt bugyraiban n\u00e9h\u00e1ny percig. Nosztalgi\u00e1b\u00f3l sosem \u00edrn\u00e9k le egy sort sem, mert ann\u00e1l sokkal racion\u00e1lisabb ember vagyok. Akik olvasgatj\u00e1k a firk\u00e1lm\u00e1nyaimat azok l\u00e1thatj\u00e1k, hogy szeretem a t\u00f6rt\u00e9neteimet t\u00e9rben \u00e9s id\u0151ben minden k\u00e9ts\u00e9get kiz\u00e1r\u00f3an pontosan elhelyezni. Persze, ez nem mindig siker\u00fcl, mert emberb\u0151l vagyok \u00e9n is. Az eml\u00e9keim is kopnak, b\u00e1r igyekszem tr\u00e9ningezni az agyamat. \u00dagy l\u00e1tom, hogy m\u00e9g egy h\u00e1tizs\u00e1kra val\u00f3 irom\u00e1nyt cipelek magamban.\u00a0 Mint p\u00e9ld\u00e1ul az al\u00e1bbit.<\/p>\r\n

A V\u00e1rk\u00f6r\u00faton \u00e1ll egy \u00e9p\u00fclet, a m\u00fazeum egykori k\u0151t\u00e1ra mellett. Azt hiszem, hogy most \u00fcgyv\u00e9di irod\u00e1k vannak benne.\u00a0 \u00d6tvenhat t\u00e1j\u00e1n, vadsz\u0151l\u0151vel befuttatott fal\u00fa \u00f3voda m\u0171k\u00f6d\u00f6tt itt. Any\u00e1nk, az \u00f6reg \u00e9s rozoga ker\u00e9kp\u00e1rj\u00e1n, egyszerre sz\u00e1ll\u00edtott benn\u00fcnket reggelenk\u00e9nt \u00f3vod\u00e1ba. H\u00fagunk, mint a legkisebb, a korm\u00e1ny k\u00f6zep\u00e9re felcsavarozott v\u00e9kony ac\u00e9ldr\u00f3tb\u00f3l k\u00e9sz\u00fclt kis kos\u00e1rszer\u0171 gyerek\u00fcl\u00e9sben fesz\u00edtett. Irigykedt\u00fcnk r\u00e1 a b\u00e1ty\u00e1mmal, mert nek\u00fcnk a h\u00e1ts\u00f3 s\u00e1rh\u00e1ny\u00f3 feletti csomagtart\u00f3ra r\u00f6gz\u00edtett m\u00e1sik k\u00e9t \u00fcl\u00e9s jutott. Csakhogy, onnan a kil\u00e1t\u00e1s nem \u00e9ppen panor\u00e1m\u00e1s.
Hetente legal\u00e1bb egyszer elest\u00fcnk a bring\u00e1val, \u00edgy azt\u00e1n a komolyabb s\u00e9r\u00fcl\u00e9sek megel\u0151z\u00e9se \u00e9rdek\u00e9ben t\u00e9len-ny\u00e1ron sapk\u00e1ban \u00e9s vastag ruh\u00e1ban \u00fclt\u00fcnk a ker\u00e9kp\u00e1ron. Sosem t\u00f6rt\u00e9nt nagyobb bajunk, \u00e9s m\u00e1r kezdt\u00fck megszokni ezt a kaszkad\u0151rmutatv\u00e1nynak is\u00a0 beill\u0151;n\u00e9gyen egy biciklin j\u00e1t\u00e9kot.\u00a0
\u00a0 \u00a0Ap\u00e1nk, k\u00f6zben katonak\u00e9nt bomb\u00e1kat szedett. Akkoriban m\u00e9g volt bel\u0151l\u00fck b\u0151ven. Ett\u0151l azt\u00e1n any\u00e1nk folyton ideges volt. Az \u00fct\u00f6tt-kopott, haszn\u00e1ltan v\u00e1s\u00e1rolt, recseg\u0151 ropog\u00f3 r\u00e1di\u00f3n, \u00e9jjel nappal sz\u00f3lt a Kossuth ad\u00f3. A h\u00edrekn\u00e9l pedig megmukkanni sem szabadott. Naponta voltak\u00a0 soron k\u00edv\u00fcl el\u0151l\u00e9ptetett h\u0151si halottak, akiknek a lelk\u00e9t \u00e9s test\u00e9t, angol, amerikai vagy orosz bomb\u00e1k t\u00e9pt\u00e9k sz\u00e9t. Sz\u00f3val, any\u00e1nk idegesked\u00e9se \u00e9rthet\u0151 volt. F\u0151k\u00e9nt \u00fagy, hogy ap\u00e1nk \u00e9pphogy t\u00fal\u00e9lte a szovjet hadifogs\u00e1g kegyetlens\u00e9geit, azt\u00e1n kikapcsol\u00f3d\u00e1sk\u00e9ppen a h\u00e1rom gyerek mell\u0151l bevonultatt\u00e1k katon\u00e1nak, merthogy sork\u00f6teles korban volt. \u00cdgy azt\u00e1n any\u00e1nk, nagyon szer\u00e9ny bolti elad\u00f3i fizet\u00e9s\u00e9b\u0151l \u00e9lt\u00fcnk \u00f6ten, mert a mama nem kapott nyugd\u00edjat a rom\u00e1n \u00e1llamt\u00f3l.\u00a0 Azt \u00fczent\u00e9k neki, hogy elvesztek az iratai, mik\u00f6zben \u0151ket el\u0171zt\u00e9k a sz\u00fcl\u0151f\u00f6ldj\u00fckr\u0151l.\u00a0
Biciklivel, a B\u00far-telepr\u0151l indulva, reggelente v\u00e9gigj\u00e1rtuk a f\u00e9l v\u00e1rost. A\u00a0 J\u00f3zsef Attila utc\u00e1ban, ott, ahol most a TB Igazgat\u00f3s\u00e1g parkol\u00f3ja van. Ott volt, de lehet, hogy\u00a0 most is ott van egy \u00f3voda. Itt letett\u00fck a b\u00e1ty\u00e1mat, azt\u00e1n ment\u00fcnk a V\u00e1rk\u00f6r\u00fati oviba, ahol lesz\u00e1lltunk a h\u00fagommal. Nem volt nagy \u00e9p\u00fclet, \u00e9s az udvara is kicsi.<\/p>\r\n

\"\"<\/p>\r\n

 <\/p>\r\n

Egy n\u00e9gyzetm\u00e9ternyi homokoz\u00f3val \u00e9s n\u00e9h\u00e1ny sz\u00ednesre festett faj\u00e1t\u00e9kkal.\u00a0 Itt ismerkedtem meg el\u0151sz\u00f6r az angol v\u00e9c\u00e9vel. Igaz, ez n\u00e9mi idej\u00fckbe ker\u00fclt az \u00f3v\u00f3n\u00e9niknek,\u00a0 mert \u00e9n sim\u00e1n c\u00e9lba vettem az udvar sark\u00e1ban l\u00e9v\u0151 bokrot, amikor a sz\u00fcks\u00e9g \u00fagy hozta.\u00a0 Azt\u00e1n lebuktam, \u00e9s Laura n\u00e9ni bek\u00eds\u00e9rt az \u00e9p\u00fcletbe, majd megmutatta, hogy hov\u00e1 kell pisilnem.\u00a0 Nekem nem nagyon tetszett a dolog, mert s\u00e1mlira kellett \u00e1llni.\u00a0 A folyos\u00f3n, a v\u00e9c\u00e9vel\u00a0 szemben volt m\u00e9g egy ajt\u00f3.\u00a0 Laura n\u00e9ni kinyitotta az ajt\u00f3t \u00e9s megmutatta, hogy hov\u00e1 nem szabad bemenni.\u00a0 \u00c9n m\u00e9g sosem l\u00e1ttam ekkora tekn\u0151t. R\u00e1ad\u00e1sul ez csillog\u00f3 feh\u00e9r zom\u00e1nccal volt bor\u00edtva. Sz\u00e9p f\u00e9nyes csap, meg egy cs\u0151\u00a0 is\u00a0 volt a falon, aminek a v\u00e9g\u00e9n egy soklyuk\u00fa valami,\u00a0 mint a mama \u00f6nt\u00f6z\u0151kann\u00e1j\u00e1n. Nem tudom, mostan\u00e1ban, hogy van ez? De akkoriban, ha egy gyereket eltiltottak valamit\u0151l, azt biztosan alkalomadt\u00e1n\u00a0 kipr\u00f3b\u00e1lta.
\u00a0\u00a0 Teltek az unalmas \u00f3vodai h\u00e9tk\u00f6znapok, ahol sosem t\u00f6rt\u00e9nt semmi \u00e9rdekes. Homokoztunk felv\u00e1ltva a teny\u00e9rnyi homokoz\u00f3ban \u00e9s mindenki mehetett egy k\u00f6rt az egyetlen h\u00e1romkerek\u0171 piros biciklivel az \u00f6t m\u00e9ter hossz\u00fa j\u00e1rd\u00e1n. Eb\u00e9d ut\u00e1n pedig aludni\u00a0 kellett. Pont akkor, amikor nekem nem volt kedvem ilyesmihez. Egy darabig m\u00edmeltem az alv\u00e1st \u00e9s amikor az \u00f3v\u00f3n\u00e9nik l\u00e1bujjhegyen kiosontak a teremb\u0151l akkor \u00e9n is felfedez\u0151 k\u0151r\u00fatra indultam. A felfedez\u0151t\u00fara kapcs\u00e1n az embernek n\u00e9ha k\u00f6nny\u00edtenie kell mag\u00e1n, \u00edgy, azt\u00e1n s\u00e1mliztam egyet. Majd a folyos\u00f3n meg\u00e1llva f\u00fcleltem, hogy honnan j\u00f6n az \u00e9nekhang \u00e9s a v\u00edzcsobog\u00e1s. Sz\u00e9p lassan lenyomtam a kilincset \u00e9s r\u00e9snyire nyitottam az ajt\u00f3t. A k\u00e1dban ott \u00e1llt Laura n\u00e9ni, \u00e9s a fej\u00e9t h\u00e1trahajtva engedte mag\u00e1ra a vizet. Koromfekete, der\u00e9kig \u00e9r\u0151 haja olyan k\u00e9kesen csillogott, mint a Gojko Miti\u0107\u00e9 a Winnetouban. De, ezt m\u00e1r csak \u00e9vekkel k\u00e9s\u0151bb tudtam \u00f6sszehasonl\u00edtani gondolatban. Ott, \u00e9s akkor egy \u00e9nekl\u0151 alab\u00e1stromszobrot l\u00e1ttam, akinek -sz\u00e1momra \u00e9rthetetlen m\u00f3don- a l\u00e1ba k\u00f6z\u00f6tt is g\u00f6nd\u00f6r fekete haj n\u0151tt. Ez nem sz\u00e1m\u00edtott, mert azzal egy\u00fctt is bel\u00e9 szerettem. Egyszer\u0171en gy\u00f6ny\u00f6r\u0171 volt. Olyan volt, mint egy v\u00edzes\u00e9s. H\u00f3feh\u00e9r dombokat ker\u00fclget\u0151 folyamok, amik egy bokor k\u00f6zep\u00e9n\u00e9l egyes\u00fcltek, majd a magasb\u00f3l csobogva al\u00e1hullott a v\u00edz.
Laura n\u00e9ni \u00e9szrevett. Sikoltozni \u00e9s kiab\u00e1lni kezdett, amit szint\u00e9n nem \u00e9rtettem, mert \u00e9n nem b\u00e1ntottam \u0151t, csak n\u00e9ztem. Nem \u00e9rtettem, hogy mi\u00e9rt kell kimennem, \u00e9s mi\u00e9rt nem szabad n\u00e9znem? Azt\u00e1n m\u00e1r az eg\u00e9sz ovi \u00e9bren volt, mire visszaker\u00fcltem a terembe. Nyilv\u00e1nosan kaptam egyet a fenekemre. De nem vettem zokon a dolgot. Azt hiszem, hogy ott, a f\u00fcrd\u0151szob\u00e1ban egyszer \u00e9s mindenkorra eld\u0151lt, hogy a n\u0151k ir\u00e1nti k\u00edv\u00e1ncsis\u00e1gom \u00e9s vonzalmam visszaford\u00edthatatlan.\u00a0\u00a0\u00a0<\/p>\r\n

 <\/p>","type":"rich"}