Mindjárt itt az elején jelzem, hogy nincs szándékomban fogyókúrázni, mert szeptember óta ledobtam már magamról kilenc kilót. Nem edzőteremben, meg Norbi Ubdate-el, hanem építőipari szerszámok segítségével. Mindenkinek tudom ajánlani, aki úgy érzi, hogy túlsúllyal küzd. Azt is bevallom, hogy édesszájú vagyok. Nem mindenevő édesszájú, hanem válogatós édesszájú. Szóval a sütiket nem nagyon szeretem. Ez így nem teljesen igaz, mert szeretem őket, de csak azokat, amelyekben vékonyka tészta, és sok töltelék van. Mindenfajta krémes, minyon, rétes és bejgli az jöhet. Csokoládékból sem vagyok túl válogatós. Szeretem a kerek csokoládét, a szögletes csokoládét, a hosszú csokoládét, a rövid csokoládét, a gömbölyű csokoládét, a lapos csokoládét és minden olyan csokoládét, amit csak készítenek a világon. Csak azokat, amiket Gombóc Artúr is szeret. A cukrokkal is pont így vagyok. Tegnapelőtt boltban jártunk, és én nem vettem magamnak semmiféle nassolni valót, merthogy egészségtelen az édesség. Néha eszembe jutnak ilyen egészséges gondolatok is. Ilyenkor ellenállok a kísértésnek. Bármikor mértem a vércukor szintemet, illetve én sosem mértem, csak a feleségem méri az enyémet, és bosszankodik. Mondván, hogy én két-pofára eszem az édességet és nekem ennek ellenére mindig jó a vércukor szintem. Ő meg nem is eszik cukros dolgokat, neki meg állandóan figyelni kell, nehogy felmenjen. Ezért aztán, ő vásárolt magának egy zacskó cukormentes gyógynövényes cukrot, hogy gondtalanul elmerülhessen az édesség okozta gyönyörökben. Megértően tudomásul vettem, én pedig beledobtam a kosárba egy darab gyömbérgyökeret, az egészséges és erős is. Aztán úgy alakult a hétvége, hogy a feleségem tegnap délután jógatáborba ment két napra. Az a tábor neve, hogy „csendtábor” Ez azt jelenti, hogy ők nem szólhatnak egy szót sem két napig ,valamint ezen idő alatt korlátlanul az enyém a televízió kapcsolója. Le is heveredtem vacsora után a kanapéra és kapcsolgattam, néztem amire éppen kíváncsi voltam. Aztán eszembe jutott, hogy kellene egy kis cukorka. Mivel más nem volt itthon, így előkerestem a cukormentes cukrot. Megkóstoltam. Mentolos ízű volt. Azt tudom, hogy a feleségem utálja a mentolos cukrokat. Gondoltam, akkor most feláldozom magamat a cukorzabálás oltárán. Mire vége lett a filmnek szerencsésen megettem félzacskó cukrot, kb. öt dekát. Ez nem akkora mennyiség, hogy ettől ne tudnék jól aludni. Aztán rájöttem, hogy ez cukormentes, gyógynövényes, stb. Szóval, most adtam az egészségemnek öt dekát. Hajrá! Így kell egészségesen élni! Gyerünk aludni! A párnára letettem a fejem és éppen fordultam egyet félálomban, amikor hangokat hallottam. Minden zárva, én vagyok itthon egyedül. Füleltem, hogy mi ez az ajtónyikorgás, amikor nálunk egyik ajtó sem nyikorog? Rájöttem. Nemcsak nyikorgott, hanem a következő pillanatban úgy becsapták, hogy dörgött, mint az ég. Szerencsémre közel a vécé, amit aztán egész éjszakára birtokba vettem. Visszafeküdni már nem is volt érdemes, így a konyhaasztalnál ülve gondolkodtam azon, hogy mitől jöhetett rám a nyavalya? Lehet, hogy a szalmonellás volt a tojás, amiből a vacsorát készítettem? Esetleg a sonka volt romlott? De nem volt hányingerem, és igazából rosszul sem éreztem magam, azon kívül, hogy ötpercenként futnom kellett. Ott volt az asztalon a cukros zacskó a maradék cukorral. Gondoltam egy kis mentolos, akár még segíthet is a bajomon. A zacskó hátoldala volt felül, így két futás között tanulmányoztam az összetevőket. A felét sem értettem, hogy miket tartalmaz. Mindenesetre az utolsó sor rádöbbentett az igazságra. Mára csak az ajtónyikorgás maradt, és a vihar is szerencsésen elvonult, bár még messziről, mintha hallatszana az ég dörgése. Hogy ne legyen túl jó napom, a szél feltámadt, és néha viharossá fokozódik. Aztán délelőtt ráálltam a szobamérlegre: másfél kilogramm mínusz egy éjszaka alatt.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: