Pénteken volt két éve…
„Egy nap majd azt olvassák vagy hallják, hogy Billy Graham halott. Egy szót se higgyenek belőle. Sokkal elevenebb leszek, mint most vagyok. Csak a lakcímemet változtattam meg. Isten jelenlétébe léptem.” (Dr. Billy Graham) ( 1918 november 7.- 2018. február 21.) amerikai evangélista. Óriási házi és szabadtéri összejöveteleket tartott; prédikációit közvetítették a rádióban és a televízióban. Graham személyesen ismert 11 elnököt, Trumantől kezdve egészen George W. Bushig. Közülük tíznek barátja és hétnek közeli bizalmasa volt. Különösen közeli kapcsolatban volt Dwight David Eisenhowerrel, Lyndon Johnsonnal, akit Graham legközelebbi barátjának tartottak, Richard Nixonnal, Reagenékkel és a Bush családdal is. 1955-ben meghívta Martin Luther Kinget, hogy együtt hirdessenek az ébredésről New York városában, és letette érte az óvadékot, amikor az 1960-as években letartóztatták. Több helyre jutott el, mint kora bármelyik más prédikátora. Erről a képről és az idézetről jutott eszembe néhány évvel ezelőtt ez alábbi pár gondolat, ami aztán egy kötetben is helyet kapott.
38 pillanat c. kötetemből
Az írás mellett rendszeresen fotózok, mert az is az alkotás örömét nyújtja, még akkor is, ha csak két dimenzióban láthatom azt, amit készítettem. Amikor kezembe veszem a fényképezőgépet, sokszor eszembe jut, hogy milyen nagyra tartja magát az ember, és gyakran milyen gőggel tekint a környezetére, milyen arroganciával képes megalázni más embereket, milyen agresszivitással tudja kizsákmányolni a természetet.
A vaku villanásának századmásodperce és a létrejött kép maga a csoda, mert a retinába égeti, és megmutatja nekünk, hogy milyen senkik és semmik vagyunk a sárgolyónkhoz képest, amin élünk. Hiába a sokmilliárdnyi ember erőfeszítése, hogy a bolygót maga alá gyűrje és kifacsarja, mint egy citromot, mert a teremtőtől csupán egy vakuvillanásnyi időt kaptunk mindnyájan. Pont ennyi egy emberöltő a Föld négy és félmilliárd évével szemben.
Meddig tud ellenállni a bolygó? Ez jó kérdés, de sajnos a választ nem tudom megmondani. Olvastam valahol, hogy csupán négyszázezer évvel ezelőtt kezdtünk el beszélni, összefüggően gondolkodni, cselekedni. Akkor még a természet részei voltunk. Még nem akartuk legyőzni a bolygót. Akkor még tiszteltük a villámokat, a tüzet és a szelet, a felhőket és a csillagokat az égen. Kétezer éve alig voltunk háromszázmillióan ezen a bolygón. Ezerkilencszázban már a másfél milliárdot is meghaladtuk. Száztizenhat év alatt megötszöröződött a Föld lakossága. Napjainkban már hétmilliárdan vagyunk. Ha ezek alapján szemléljük a dolgokat, akkor egy nemzet eltűnése az emberi faj szempontjából nem jelent semmit. Lehet szomorkodni rajta, de a folyamat megállíthatatlan. A föld népességét alkotó tömegek nagy része tanulatlan. Ők a kulturális szintek alján foglalnak helyet. Persze ez is csak nézőpont kérdése, hogy ki mit tart kultúrának és mit nem. A sáskarajként szaporodók a saját kultúrájuk legmagasabb fokán állnak, hiszen eredményesen teszik semmivé, élik fel más, náluk fejlettebb társadalmak javait. Létszámfölényükkel maguk alá gyűrve őket, hogy egy új fejlődés alapjai lehessenek. Talán a történelemkönyvek lapjain fennmaradnak az európai nyelvek, az ősi kultúrák, de az is lehet, hogy örökre a feledésbe merülnek. Nem tehetsz ellene semmit. Talán így védekezik a Föld a fejlett és kizsákmányoló civilizációkkal szemben, hogy az elmaradott népeknek enged teret, hogy kipusztítsa a számára káros nemzeteket. A túlszaporulatot megoldja a természet, mert az élelem véges, és egy fejletlen civilizáció képtelen lesz előállítani akkora mennyiségű táplálékot, mint amire szükség lenne. A természet, bár úgy tűnik, hogy kegyetlen, de abszolút racionális. Nos, ilyesmiken elmélkedem, amikor nincs jobb dolgom. Azon morfondírozok, hogyan lehetne úgy eltöltenünk ezt a rövidke időt, hogy értelmes és hasznos dolgokat hagyjunk az utánunk jövő generációknak, amíg van rá lehetőségünk, amíg végleg el nem tűnünk. Mindegy, hogy kik népesítik be majdan ezt a sárgolyót, nem lesznek urai a Földnek, csupán vendégei, vagy csak megtűrt személyek, akiket kidobnak innen, ha nem úgy viselkednek, ahogy kellene. Jó lenne, ha illedelmes vendégként, tisztelettel tekintenénk arra, amit ajándékba kaptunk, erre a villanásnyi időre.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: