Nem kerek ez a születésnap, de ennek ellenére a 66 az egy jó szám. A mágia és a számmisztika szerint is jó szám, sőt mesterszám. “A dupla 6-os a szív tisztaságát és a belső énnel való őszinte kapcsolat fenntartásának szándékát tükrözi.” Persze, én mindezekben nem hiszek, mert sokkal földhözragadtabb vagyok annál, mintsem, hogy a misztériumok világába kalandozzak. Viszont joggal merülhet fel az a kérdés, hogy mi a frásznak írok én Bakonyi István születésnapjára bármit is, amikor manapság elintézzük a dolgot egy „ Boldog születésnapot ” bejegyzéssel a közösségi oldalon. Mi férfiak, ha nagyon toppon akarunk lenni, akkor egy fél pucér dizőzt is küldünk, kezében pezsgősüveggel. Nem kell megijedni, nem a valóságban , csak a virtuális fotótárban találhatók közül szőkét, barnát, vöröset, tetszés szerint. Mondjuk, én ilyesmit sosem küldtem senkinek. Előre szólok: azt nem ígérem, hogy jövőre is írni fogok István születésnapjára. Mindenesetre most írok. De, térjünk vissza az eredeti gondolathoz. Miért is? Azért, mert egészen más elképzelésem volt eredendően erre a napra. Sajnos, az emberi képzelet és a valóság csak ritkán találkozik egymással, így nincs mit tenni, el kell fogadni a valóságot, hogy nem a közös munkánk gyümölcsével, egy szép kötettel ünnepeljük ezt a napot. Ez most így alakult! De, nincs ezzel semmi gond, azonkívül, hogy jó lett volna.
Ha már nem jött össze, legalább írok róla. Valaki azt kérdezte tőlem, hogy minek írok a Bakonyiról könyvet, mikor ez nem is kerek születésnap? Válaszom erre az, hogy azért, mert kit érdekelnek az ilyen baromságok, hogy kerek, vagy nem kerek? Ha egyszer a kezébe veszi ezt a kötetet (amit kétlek), akkor az előszóban megtalálja rá a pontos választ. Amúgy meg, a föld sem kerek. Az emberi kapcsolatokról nem is beszélve. De, írhatnék ide akár egy közmondást is, amin bizony elgondolkodhat bárki. “Nem a ravatalon kellenek a dicshimnuszok, addig szeressetek, amíg itt vagyok.” Istvánnal barátok vagyunk – e? Azt nem tudom, mert ezt így sosem deklaráltuk. Szerintem nem is kell. Vagy jön belülről, vagy sehogy. A barátság szerintem nem abból áll, hogy sokszor elmondjuk, hogy „ugye mi jó barátok vagyunk?” Ez egy zeneműben jól hangzó refrén, de a valóságban nem állja meg a helyét. Számomra az élet mindig azt igazolta vissza, hogyha valaki önzetlenül segít és támogatja a másik elképzelését, céljainak a megvalósítását, elfogadja a másikat olyannak amilyen, és nem vár el érdemtelen dicséreteket, akkor abból akár barátság is lehet. Ez egy hosszú út a barátság felé, aminek a két oldaláról indultunk és valahol majd találkozunk. Jó esetben az út felénél. De ha nem ott, az sem baj… 2018.01.14-én befejeztem a „A Bakonyi Kovács” kéziratot. Most botladozom egy kanyargós és kátyús úton, ahol nyáron pipacsot termett, az útmellé fodros ingként hajló rét. Úgy látom, hogy jön velem szembe … Ez az utolsó mondat a kéziratban. Úgy hallottam, hogy sínen van a kézirat ügye, amiből majd, valamikor könyv lesz. De bármikor is lesz, örülni fogunk neki! Remélem, hogy nemcsak István és én, hanem mindenki, aki a kezébe veszi majd ezt a kötetet. Addig is, menni kell előre és tenni a dolgunkat. Borúra mindig derű jön, mondja a közmondás és ez fordítva is igaz. De lássuk, vajon mi történt a világban 1952. Július 30-án. E napon semmiféle világszenzáció nem történt azonkívül, hogy megszületett Bakonyi István, József Attila és Josika Miklós – díjas irodalomtörténész. Viszont a július 30. mégiscsak jeles dátum.
Ezen a napon születtek:
Giorgio Vasari festőművész 1511.
Jelky András magyar utazó, kalandor 1730.
Paál László magyar festőművész 1846.
Henry Ford amerikai autógyáros, 1863.
Patrick Modiano francia író 1945.
Arnold Schwarzenegger 1947.
Jean Reno francia színész 1948.
És még sokan mások! Természetesen nekik is minden jót.
István! Isten éltessen sokáig, jó egészségben és boldogságban!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: