Délután Sobor Antal emlékülés. Gondoltam ebéd után alszom egy kicsit. Már egy hete hajnalban fekszem, és kezdek lemerülni, széthullani. Feleségem három órakor rázogatott, hogy ébredjek. Öltözés, rohanás. A kisboltnál jutott eszembe, hogy a laptopban maradt a fényképezőgép memóriakártyája. Vissza. Kártyát zsebre vágtam. Késésben vagyok. Parkolás a pláza tetején. Futás a városházáig. Beesek, leülök. Idegesen kotorászok a zsebeimben,aztán rájövök, hogy felesleges mert a pénztárca is otthon maradt, meg a jogosítvány, a személyi és a forgalmi is. Nem gond, az autó ezek nélkül is megy. Ha megállítanak, majd azt mondom, hogy most loptam a kocsit, próbáltam humorizálni magamban. Aztán fél hat körül ideges lettem, mert tudatosult bennem, hogy tegnap elparkoltam az autóban lévő összes aprópénzt, és nem töltöttem fel a dobozt. Kattogtatok tovább. Nem megy a gép, mire észreveszem, hogy üzenget a keresőben egy villogó kis felirat, “memoricard full.” Elfelejtettem letörölni Tolcsvay Béla videóit. Most már mindegy. Az emlékülés 95%-a megvan, nagy gond már nem lehet. Vége az emlékülésnek, próbálok ismerősöktől kölcsönkérni holnapig egy ezrest. Bízom benne, talán van ennyi hitelem. Közben égek mint a Reichstag. Pénz van, de csak nagyobb címlet, azt meg nem fogadja el a pláza automata. Jóska kisegít, ad egy ezrest. Nem eszem, nem iszom, fotózni már úgysem tudok. Szaladok. Mutogatom a jegyet a leolvasónak. 400 Ft. Oké, itt a pénzed! Türelmetlenkedem. Mennék már haza, még konvertálni kell a felvételeket, meg vágni is. Szóval dolog van. Automata benyeli az ezrest, meg ki is dobja. Próbálkozom, nem megy. Nézegetem a pénzt, semmi furcsa, jónak tűnik. Fiatalasszony tízéves forma gyerekkel és egy idősebb úrral szintén az automatánál. Az övékét elfogadja. Tanácstalan vagyok. Többnyire az miatt, hogyan fogok innen pénz nélkül elmenni az autóval. Segítőkészen a fiatalasszony adott egy ezrest, azzal, hogy cseréljük ki, lehet, hogy az enyém sérült, azért nem fogadja el az automata. Nézi a pénzt, ő sem érti mi a gond. A csere ezrest a gép elfogadta. Megköszönöm. Hálás vagyok, és jobb ötletem nem lévén fogom a visszajárót, és nyújtom felé. Mosolyog, tiltakozik. Köszönöm nem kell, adott helyette egy ezrest. Becsukódott mögöttük a mozgóajtó és eltűntek a szemem elől a sötétben. Ott álltam egyedül az automata előtt és tipródtam magamban. Mi van, ha az a pénz esetleg mégsem jó? Segített rajtam, és ő fizet majd rá? Nagyon bántana! Legalább a visszajárót fogadta volna el!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: