Nagyításhoz használd a Ctrl + billentyűket
November vége lévén megbolondult az idő, és hét ágra sütött a nap vasárnap. Bejöttünk a városba egy kicsit tekeregni. Ha már amúgy is itt voltunk, vásároltunk pár könyvet a plázában. Azt is lehet ám, nemcsak mindenféle hiábavalóságot. Na, jól van, azért megnéztük néhány üzlet kirakatát is. Valahogy nem égünk a közelgő karácsonyi vásárlási lázban. Megjegyzem, ez nekem amúgy sem szokásom.
Ritkán jövök úgy a városba, hogy ne lenne velem fényképezőgép. Előfordult már, hogy ennek nem örülnek az illetékesek, mert mindig megakad a szemem olyan dolgokon, amik mellett a rohanó hétköznapokon én is elsétálok, úgy, hogy fel sem tűnik. Sokan vagyunk ezzel így, de ez nem baj. Viszont, akik idejönnek hozzánk vendégségbe, és van idejük bámészkodni, és rácsodálkozni egy-egy szép épületre, azok bizony észreveszik a hibákat, és az oda nem illő dolgokat, mint például ráérő időmben én is. Ezzel nem akarok bántani senkit, csupán arra figyelmeztetni, hogy közös értékeinkkel, örökségünkkel bánjunk tisztelettel, és hozzáértéssel. Nemcsak saját magunk, hanem az utánunk jövő nemzedékek számára is kötelességünk megőrizni mindazt, amit az elődeinktől ajándékba kaptunk. Nos, lássuk mi az, ami bántotta a szememet ma délelőtt.
Ezt a táblát mindennap nem olvasgatjuk, de ha elsétálunk az épület előtt, akkor bizony láthatjuk, hogy a táblán lévőkön kívül is, sok nemzetközi hírű tudósember tanult ebben az intézményben.
Ami bántja a szememet: az ajtót körbeölelő, egykor gyönyörű vörös gránit keret, és az oszlopok viseltes állapota. Méltatlanul elhanyagolt, csakúgy, mint az épület homlokzata, amit most nem fotóztam le.
Nos, nézzük egy kicsit közelebbről ezt az ajtót, amit egykor városunk, és hazánk büszkeségei naponta használtak.
A latin nyelvű felirat már évek óta olvashatatlan.
Nem hinném, hogy ennek az öntöttvas ajtódísznek a rögzítéséhez eloxált, kereszthornyos csavarokat kellene használni
Ez kb. 2500 forintos alumínium zárcímke és kilincs. A célnak valóban megfelel. De kérem szépen, ez már így van évek óta. Remélem a régi kilincs megvan valahol.
Kis fejfigura letörött, vagy csak szüksége volt valakinek rá? Bízom benne, hogy valaki megőrizte, és nem dobta a szemétbe.
Persze, ha csak futtában nézzük, akkor ezek nem annyira feltűnő dolgok. Majd egyszer, az sem fog feltűnni, ha a közel 300 éves ajtóról elvesznek lassan a kovácsoltvas díszek, vagy netán az egész ajtó. Vagy a gránitlépcsők helyett hirtelen ócska betonlépcsők lesznek. Na, nem akarok bántani senkit, csak a figyelmet felhívni a közös értékeink megóvására.
A fentiek nem vették el a kedvemet a további fotózástól. Kicsit távolabbról az tűnik fel, hogy nem ártana a fával is kezdeni valamit. A “valamit”-en nem azt értem, hogy fessék le ismét zománcfestékkel. Annál több hozzáértést, szeretetet, hivatást, elkötelezettséget igényelne.
A hibák ellenére a belváros nekem mindig a szívem csücske marad, főként most, hogy lassan karácsonyi díszeket ölt. Ragyogó napsütésben kattintottam néhány fotót, és még a Ciszterci templomba is benéztünk a mise végére.
Már áll a karácsonyfánk!
Az öreg “bolond” figyel benneteket 🙂
Itt álljunk meg egy szóra!
Nemcsak a tisztelet miatt, ami a névtelen hőseinket, az elesett katonáinkat megilleti. Sajnos sokszor olvasom írott sajtóban, hallom a rádióban és a közbeszédben is, hogy a” Fekvő katonánál” lesz, vagy volt, ilyen-olyan rendezvény. Mindenkit szeretnék megkérni arra, hogy ezt felejtsük el. A “Fekvő katona” az a tér oldalában lévő kávézó és söröző, és semmiképpen nem emlékhely. Tehát nevezzük “Hősök terének”. “Ismeretlen katona”, vagy “Névtelen katona emlékművének” igazából mindkettőt láttam már hivatalos iraton. Vagy ahogy azt a hely szelleme diktálja, és ahogy régen ezt a teret elnevezték .
Sajnos a “pávás ház” állapota egyre rosszabb
Igazságtalan lennék, ha nem venném észre, hogy szépülnek templomaink. Városunkhoz méltó külsőt kapott a bazilika is. Láttam, hogy belül is nekiálltak a rekonstrukciónak. Örvendetes dolognak tartom.
Őszi színek a parkban
Tetszik ez a kis térplasztika a belváros nevezetes épületeivel. Tudok én örülni, és gratulálni is a jó kezdeményezésekhez, és a megvalósításhoz is. Nagyon jó lett!
Várfal őszi színekben.
Jelenben a múltunk
Ami a “Coloritból” maradt
Köszönöm a figyelmét mindenkinek, aki virtuálisan velem tartott ezen a mai sétán. Hibáival és szépségeivel együtt, ez az én, ez a mi városunk!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: