Ajánlom rovatomban, sorban a következő: Bakonyi István.
Sorban igen! De nem sorrendben, mert nálam nincsenek sorrendek, csak EMBEREK.
Ki Bakonyi István? Hivatalos verzió:
https://hu.wikipedia.org/wiki/Bakonyi_Istv%C3%A1n_(irodalm%C3%A1r)
Az én verzióm:
- augusztus 22-én ezt a bejegyzést írtam a blogomra:
Bakonyi Istvánnal az ismeretségünk nem indult zökkenőmentesen. Sőt! Kemény és indulatoktól sem mentes leveleket is váltottunk. Hozzátenném, hogy mindig a jó ízlés határán belül, amit manapság másoktól nagyon hiányolok. Az első személyes találkozásra a Vörösmarty Társaság irodájában került sor. István azt mondta, fél órája van rám. Aztán úgy adódott, hogy közel másfél órát beszélgettünk. Kiderült, hogy több a közös pontunk, mint ami elválaszt bennünket. Az édesapja, szintén az ártatlanul szenvedő leventék keserű kenyerét ette a szovjet birodalom hadifoglyaként, ugyanúgy, mint apám.
Teljesen más pályán indultunk el, de a családi indíttatás mégiscsak meghatározó. Az irodalom, a kultúra szeretete, azt hiszem képes felülírni a vitákat, a nézetkülönbségeket. Úgy gondolom, hogy ez így normális. Ma már szinte kéthetente találkozunk. Nincs mindig lehetőség arra, hogy beszélgessünk, de nem is az a lényeg. Azt hiszem, hogy félszavakból is értjük egymást. Ehhez biztos hozzájárul az is, hogy hét hónap korkülönbség van csak közöttünk. Barátok vagyunk – e? Azt nem tudom. A barátság szerintem nem abból áll, hogy sokszor elmondjuk, hogy „ugye mi jó barátok vagyunk?” Ez egy zenei műben jól hangzó refrén, de a valóságban nem állja meg a helyét.
Számomra az élet mindig azt igazolta vissza, hogy ha valaki önzetlenül segít, és támogatja a másik elképzelését, valamilyen céljainak a megvalósítását, elfogadja a másikat olyannak, amilyen, és nem vár érdemtelen dicséreteket, akkor abból akár barátság is lehet.
Ez egy hosszú út a barátság felé, aminek a két oldaláról indultunk, és valahol majd találkozunk. Jó esetben, az út felénél. De ha nem ott, az sem baj… 2018-01-14 Befejeztem a „A Bakonyi Kovács” kéziratot. Lépkedek a kanyargós poros úton, ahol pipacsot termett az út mellé fodros ingként hajló rét. Úgy látom, hogy jön velem szemben az úton…
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: