Rólam

“Fehérvári Beszélgetések” műsor vendégeként Vakler  Lajos beszélgetett velem. 

Amint látjátok a blogom még folyamatosan változik. Vannak dolgok, amiket így szerelgetés közben átgondolok, megváltoztatok. Mint például a címet is. Megnéztem egy csomó blogcímet. Senki nem szerepel a saját nevén, hanem valami fantázianévvel jelenik meg. Úgy látszik itt ez a módi. Úgyhogy, akkor legyen így. Szóval mától “Irkafirka Cafeblog”  Jobb nem jutott eszembe. Remélem egyszer készen leszek ezzel a lappal, és olyan formát ölt, amilyennek szeretném. Weblap szerkesztéshez hasonló dolgok vannak benne, de más a keretrendszer. Még csak ismerkedünk egymással. Ne lepődjön meg senki, ha kicsit összekeverek dolgokat. Igyekszem javítani a külső és belső tartalmakat egyaránt. 

Most jönne a bemutatkozás, amit próbáltam elsumákolni  egy rólam írt portréval. Látjátok, ezt is átgondoltam és levettem, mert az meg túl hosszú volt. Inkább  írok egy rövidebbet, illetve egy nagyon rövidet 🙂  

Utakat és házakat építettem 42 évig. Voltam művezető, műszaki ellenőr, hivatalban főelőadó, meg útfelügyelő. Aztán megint műszaki ellenőr, műszaki vezető, és építési vállalkozó. Szóval az építőipar ilyen-olyan területein éltem le az életem nagy részét. Merthogy a nagyján már túl vagyok, az szinte biztos. A koromat tekintve mindenképpen. De ezzel most nem foglalkoznék. 

Gyerekkorom óta vonzottak a könyvek. Az olvasás, számomra mindig egy időutazást jelentett. Egy történet továbbgondolását. Magával ragadott Verne, Zola, Gárdonyi, Karl May, Robert Merle, Herczeg Ferenc. Mikszáth, Móricz, Jókai, Vörösmarty, Fekete István, Wass Albert,  Rejtő Jenő, és még sorolhatnám. Most vettem meg “Rejtő összest” és újra olvasom. Persze már más szemmel. Zseniális író volt. 

Az olvasás az nem törvényszerűen hozza magával azt, hogy az ember tollat fogjon és írni kezdjen. Például a feleségem még nálam is többet olvas és benne sosem merült fel az, hogy írjon. Fene tudja, hogy mi okozza azt, hogy valaki írásra adja a fejét. Talán egy genetikai rendellenesség. Az ember egyszer csak úgy érzi, el kell mondania mindazt, ami belül feszíti. Ki kell adnia magából, különben szétrobban.  Na, ennyi ! Szóval most írok.  A harmadik kötetemet éppen lektorálja, javítgatja Petrőczi Éva kiváló költő barátom. Közben már írom a negyediket, és az ötödikbe is belefogtam. Remélem van még negyven évem, és behozom a lemaradásaimat. Látogassatok meg néha, ha olvasgatni szeretnétek tőlem valamit. 🙂